Miért akarok meghalni, öngyilkos lenni a jövőben!? 1.

Utálom ezt a mostani életemet!

Többet kellene foglalkozni a magyarokkal is, nemcsak a migránsokkal!
Mielőtt végleg elmegyek, előtte szeretném megosztani a magyar társadalommal azt, hogy miért vagyok elkeseredve, miért nem találom a helyemet és miért akarok meghalni. Ha egy időutazást teszek az életemben, akkor könnyen beláthatom, hogy hullámvölgyek voltak az életemben és sokszor súroltam már az élet és nem élet közötti határvonalat. Mindig okom volt rá, amit csak kevesen ismertek, így nem is igazán tudtak segíteni, meg talán nem is tudtak. 

Fotó: kolléga felvétele rólam New Yorkban

A jelen állapotomban úgy érzem, hogy a gondolataimat azért is érdemes megosztanom, mert ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki, hiszen mégis a lenni, vagy nem lenni fontos kérdésemet feszengetem. Azzal tisztában vagyok, hogy felelős magyar ifjúsági szervezet vezetőként nem hagyhatom szó nélkül a cselekedeteimet, mert különben pszichiátriai eset is lehetnék. Abban bízom, hogy többen megérthetnek, akkor ha kimondom a lehetetlent, ha kikommunikálom azokat a dolgokat, amiktől nem érzem jól magamat, amitől a jövőképem délibábbá lesz.

Fotó: fiatalok felvétele a Nyugati aluljáróban

A scifiéletregényemet már nem valószínű, hogy meg fogom tudni írni, mert talán már nem is akarom annyira, hiszen nagyon kitárulkoznék vele és veszélyes lenne, bár mindenképpen izgalmas és érdekes. 

Nem gondolom magamat pszichiátriai betegnek, de egyre kevésbé találom a helyemet a világban, mert úgy érzem, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól és nagyon nehéz felállni. KO - az életemben nincsennek igazi mentorok, akikhez valóban fordulhatnék és igazi segítséget kaphatnék. A bátyám és barátaim azok, akikkel többek között sok mindent megbeszélek, de nagyon sokszor nem értenek meg, illetve úgy látom, hogy le akarnak beszélni az álmodozásról, a vágyakozásról, hogy azt csináljam, amit jónak látok. Persze azt is be kell látnom, hogy az életben sok lehetőség csak lehetőség marad.  Elképzeltem magamnak egy világot, amiben jól érezném magamat, de azt elérni nem tudom és emiatt iszonyatosan szenvedek. Ennek pedig az okát a társadalomban látom, így hogy az emberek nem kommunikálnak egymással - idegenek vagyunk egymásnak a saját Hazánkban, a politika nem a jövőnket segíti - mert nem ad direkt segítséget, támogatást. 

A problémám onnan is származik, hogy másoktól várom el a sikeremet, pedig úgy gondolom, hogy azért Én is sokat (igyekszem) tenni. Az ifjúsági szervezetemben minden kívánságom, vágyam, óhajom benne van, így aki azt megérti, az engemet is megért. Az életem talán egyik legnagyobb műve az, hogy megfogalmaztam azt, amiért az életemnek értelme lenne. Az összes többi lehetőség számomra nem kielégítő, bár másoknak lehet az.

Nem társadalomellenes vagyok, hanem a lehetőségeim nem engedik, hogy felelőtlenül vállaljak gyereket (lásd a saját életemet)!?
Gyereket és társat nem akarok, mert félelmeim vannak azzal kapcsolatosan. Nem kívánom a gyerekemnek azt az életet, amim van. A társkapcsolatokkal is vannak aggodalmaim, mert meglehetősen bonyolult személyiségnek tartom magamat és nem igazán találok társat, aki el tudna fogadni ilyennek, amilyen vagyok (tök mindegy, hogy milyen nemű). 

Szerintem az élet sokkal jobb lehetne, ha nem egyedül kellene foglalkoznom az abban található lehetőségekkel és úgy valósíthatnám meg az elképzeléseimet, hogy annak értelme van, mert van kikkel és miért csinálni. 

Fotó: diákok felvétele rólam a SzakmaSztár Fesztiválon

A vendéglátást nem tartom a hivatásomnak, annak ellenére hogy sokszor utálom, de szeretem annak a pörgését. Szakácsként lehetnék jó, de nem akarok az lenni, mert nem abban látom az igazi énemet, a kreativitásomat, a boldogságomat.

Az öngyilkosság lehetősége azért merül fel bennem, mert a belátható jövőben nem tudom elérni a céljaimat és azokon nem is szeretnék változtatni. A mércém és az elvárásaim magammal szemben nagyon magason vannak, de addig akartam próbálkozni, amíg azt meg nem ugrom. Közben mindig megfeledkezem az idő és a pénz fontosságáról, amik a további lehetőségeket biztosíthatják (pl. családalapítás, otthonteremtés, karrier, boldogság stb.) Nem gyógyszerekre és tudatmódosításra van szükségem, hanem értelmes magyarokra, akiknek vannak céljaik, akik társakra vágynak és akik el akarnak érni valamit az életben, mert azt szeretik. Mivel leginkább csak olyan emberekere bukkanok, akik nagyon egyszerűek, ezért nem is fogom tudni megértetni magamat és dühös maradok, aki inkább önmagát marcangolja, bántja. 

A megoldás számomra mindenképpen az általam kedvelt tevékenységből való megélhetés lehetne, de azt nehezen tudom elérni időben. Ez a legfőbb indok arra, hogy idő előtt el szeretnék teljes árvaként menni a Földről. Nem akarom sajnáltatni magamat, csak azt szeretném, ha többen látnák, hogy nem jó időben és nem jó helyre születtem, vagy legalábbis az életfelfogásom nem idevaló.