Nagyon kemény fiatalon hajléktalannak lenni!
A jövőre bízom a sorsomat.
A héten felmondok a munkahelyeimen (szakács, klubmenedzser) felkészülés a halálra.
Az átmeneti szállásomon az egyéves szerződésem november 2-án jár le és amúgy sem látom értelmét az életemnek továbbfolytatni, ezért novembertől Markazra a szüleim sírjához költözök. Az ezzel kapcsolatos előkészületeket ma egy hónappal előtte megkezdem. Nem látok kiutat és már nem szeretnék segély-kiáltani, már ezt többször megtettem.
Egy év alatt igyekeztem rendbetenni az életemet az ifjúsági szervezet által, de nem lett jobb, inkább még nagyobb veszélybe sodort. Most a gödörből nem tudom, hogyan tudnék kimászni, mert a kezemet elengedték, az életerőm pedig kezd felhagyni.
A magyar szociális ellátórendszer lehet, hogy jó, lehet, hogy nem, de ezt döntse el mindenki maga. Eddig is köszönhetek a BMSZKI-nak sok mindent, megadta az esélyt, amit az álmom miatt elveszítettem. Lennének jobb lehetőségek, de azok nem elérhetőek jelenleg.
Az átmeneti szállásomat tájékoztattam az öngyilkossági tervemről a jövőben, illetve az ezzel kapcsolatos dokumentumot fénymásolásra odaadtam nekik. Továbbá jeleztem, hogy a halálommal kapcsolatosan nemzetközi médiához fordulok (így CNN, BBC stb.).
A magyar médiától nem kaptam segítséget, talán a társadalom nem látta megalapozottnak, illetve nem tudott miben támogatni.Miért is kaptam volna, aztán mindenki megrohanná őket. Áldozatok mindig is voltak és lesznek. Most rajtam a sor.
