A hétvégi (közúti) balesetem óta szinte - csodával határos módon - csak azon gondolkodom, hogy mi és miért ragaszkodik ahhoz, hogy életben maradjak. Mostanra már a halálközeli állapotaim száma közelít a húszhoz, azonban nincs menekülés. Az esetek óta pedig egyre inkább azt veszem észre, hogy egyre szabadabb vagyok és egyre inkább élvezem az életemet és egyre kevésbé félek, illetve vagyok pénzfüggő (bár az nagyon fontos a lehetőségek kihasználásához a hátralévő időmben).
