 |
| Fotó: Önkéntes felvétele rólam mankóval a Parlament előtt: "...Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar..." (Wörösmarty Mihály) |
A mai naptól újra lehetőségem adódik arra, hogy élhessek és azt tegyem, amit szeretek, amiért lehet értelme az életemnek. Tévedés ne essen, nem az ifjúsági szervezetről van szó. Arról hamarosan beszámolok a honlapon keresztül. Ezúton viszont szeretném azok tiszteletét kifejezni és köszönetet mondani, akik segítettek abban, hogy hajléktalanságból elégségesre vizsgázhassak félév alatt, ahol csak kétféle értékelés van: lenni, vagy nem lenni. Vagyis elégtelen és elégséges. A nehézségek nagyrésze még előttem van, de legalább a könyebbik felével már megbírkóztam (legalábbis azt hiszem). Akik segítettek a nehéz időszakban, azokkal a jövőben továbbra is tartani fogom a kapcsolatot, a többieket meg igyekszem hátrébb sorolni és nem elfelejteni. (Az élet nem játék!?) - Ne ítélj elsőre!
