 |
| Fotó: profi fotós a hónap dolgozójáról még a hajléktalanság előtt |
Már csak abban hiszek, hogy még egyszer senki sem fog átvágni!
Nagyon sajnálom, hogy egy senki lettem, de legalább így sokkal tisztábban látok olyan dolgokat, amíg idáig rejtve voltak előttem. Engem "leszartatok", most én is "leszarok mindenkit. Eddig sem kerestetek, amíg kínlódtam és az életemért küzdöttem. Az ifjúsági szervezet megbukott, mert valójában nincs olyan tagja, aki kitartott volna mellettem. Soha nem fogom elfelejteni, hogy a 36-ik születésnapomon az édesanyám sírjánál akartam meghalni, mert ennyire kegyetlen az emberiség. Most is csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy élhetek, bár sokszor még ezt sem érdemlem meg.
Nem kértem, hogy megszülessek, nem az én felelősségem és hibám. Ámen.
