Klubalapítóként is sokat gondolkozom azon, hogy minden körülményemet egybevetve, hogyan tudnék boldogulni Magyarországon. Egyenlőre még csak a londoni kórházban a gyógyulásomra koncentrálok, de már most is érzem, hogy sokkal nehezebb dolgok állnak előttem, mint korábban, illetve egyáltalán egy baleset után. Igazán érdekel az, hogy Magyarországon hogyan lehet úgy jövőképe egy fiatalnak, hogy ne kelljen külföldön járnia a fejének, vagy ne ott kelljen a megélhetésért kűzdenie. Nekem, mint fiatal munkavállalónak is az érdekem, hogy dolgozzak, pénzt keressek és építkezhessek, azonban ehhez a lehetőségek nem annyira adottak. Kihez mehetek panaszkodni, siránkozni, hogy én ezt nem akartam. Természetesen vannak lehetőségek - de azok is végesek. Ezért sokszor inkább azt látom, hogy akiknek ez a kötelességük és feladatuk (pl. képviselők stb.), azoknak kellene többet tenniük, hogy én is többet tehessek. Attól nem leszek előrébb, hogy valaki hozzámvágja csak, hogy fogjam be és csináljam a dolgomat (mi van!?), vagy ha nem tetszik, akkor lehetek öngyilkos.
