 |
| Fotó: T.K. - akváriumban egy külön világ |
Nagyon sok mindenről beszéltünk a bátyámmal, amit itt most nem akarok kibeszélni, mert vannak dolgok, amik családban maradnak. Viszont egy dologról mégis illik, így arról, hogy a jövőben miért nem kell sírnom és miért nem tudtam szeretinte megszerezni a diplomámat. Az elsőre az jött le, hogy a sír szánalmat ébreszt és egyébként örömünkben is sírhatunk. A másikra pedig egyszerűen annyi, hogy nem voltam képes megcsinálni, nem voltam kitartó és szorgalmas. Amivel azért vitatkoztam, de egyet megértettem, hogy nagyon különbözően gondolkodunk dolgokról, így nem is várhatom el, hogy megértsenek az emberek bizonyos kérdésekben. Azonban ez a felismerés segít abban, hogy jobban ismerjem önmagamat és az őt. Viszont az különösen tetszett, hogy elárulta: nagyon tiszteli az őszínteségemet és azt amit csinálok (a kitartásommal együtt).
