A családdal kapcsolatosan már sokmindent megéltem (jót s rosszat egyaránt), de az kitörölhetet az életemből, hiszen már megtörtént, hogy (sokadig) családban nőttem fel. Ezzel a minta már előttem van, hogy miként lehet majd a társadalomban ilyenmódon élni. A családom előtt nincs mit titkolnom, ami rájuk tartozik, arról mindenképpen beszámolok, vagy várok a megfelelő időre. Hiszen a család az életem része, de lehetnek olyan személyes dolgaim, amik meghatározzák a jellememet, illetve a személyes életvitelemmel függhetnek össze. Attól, hogy családom van, attól nem vagyok a tulajdonuk és az életemről magam dönthetek a részvételükkel és támogatásukkal. Különös dolgok ezek. Egyébként azt gondolom, hogy az életemben minél kevesebb titok a jó, annál felszabadultabb, boldogabb tudok lenni. Az életem meglehetősen "nyitott (online) könyv" és abban bizony (majdnem - frissítve) az életem utólag, jelenleg, meg lesz írva. A személyiségem ellopásától tartok, de igyekszem védekezni ellene. Az életemet ajándékozom a családomnak, mert én is "ajándékba" kaptam. (Könnyen jött, könnyen megy!?) Az életem legynagyobb titka, annak a felismerése, hogy ÉLNI nem kötelező, de akkor miért ne. (Az iskolások biztosan tudják, hogy ami kötelező, azt kevésbé szeretik, nyomasztó lehet, pedig később azt a hasznukra tudják fordítani.)
