a videó kiegészíti a cikket
Nagyon sokszor találkoztam már magamban azzal az érzéssel, hogy mások hogyan irigykedtek, árultak el engem, de ugyanakkor ezeket magamnál is tapasztaltam. Ezért nem kell megkorbácsolni, hogy újjászülessek, vagy feltámadjak (már volt, aki ezt megtette értünk). Inkább a felismerés háttere fontos számomra, hogy megfelelően ismerjem fel az irigység és az árulás lehetőségének pozitív hatását. Mert nemcsak negatív hozadéka lehet. A személyiség-fejlődésem során odajutottam, hogy megértettem miért vannak jelen az említett lehetőségek az életemben. Egyszerűen olyan dolgok az életben, amiket szeretnék a sajátomként tulajdonolni, de nincs rá szükség, mert annélkül is lehet élvezni. Mindennel nem tudunk foglalkozni, ezért hagyjuk meg egymásnak is a lehetőséget a kiteljesedéshez, az önmegvalósításra. A hasonló dologgal foglalkozik valaki, akkor meg segíthetjük egymást a kölcsönösség és együttműködés elvein. Ha azt gondolom, hogy az irigység és az árulás nem visz sehova, akkor tévedek, mert attól függ, hogy azok előnyét, vagy hátrányát használom ki.
Érdekesség: amikor valaki megosztja a saját életének történéseit, akkor óvatlanul is elárulhat másokat, mert az adott környezethez tartoztak. A határokat a visszaélések jelentik. Egész addig, amíg valaki nem rosszhiszeműen használja fel az információkat, addig nem feltétlenül követ el árulást. Irigységhez annyit tudok hozzátenni, hogy azt fordítsuk a hasznunkra, ismerjünk meg másokat, dolgokat és élvezzük azt. Az irigységet (sok belső energiát felemészthet) feltudom oldani magamban, a hozzáállásom vs. gondolkodásomtól függ.
