Gyerekként sokáig miniszterelnök akartam lenni (diplomavesztés oka)

Fotó: szelfi a Parlamentben

Amikor hazafelé sétáltam tegnapelőtt, akkor az úton jutott eszembe valami, aminek köze lehetett a diplomám elvesztéséhez. Méghozzá az, hogy fiatal (naív) koromban sokáig miniszterelnök akartam lenni (biztos, hogy oka volt - még nem tudom, hogy mi), ami sokáig elkisért - de sokszor nem is vettem róla tudomást - csak egy emlékem jut eszembe, hogy amikor ifjúságkutatásom, kapcsolatfejlesztés során beszéltem őszintén az akkori kari hök elnökkel az egyetemen, ahova felvettek (akkor még nem volt BCE), és óvatlanul (mert hökös akartam lenni) sokat beszéltem az álmaimról, terveimről és akkor említettem meg azt is, hogy miniszterelnök akarok lenni. Innentől fogva lehettem hökös, de a pozícióféltés és egyéb lehetőségek (pl. visszaélés - ha volt olyan) miatt, felső pozícióba nem tudtam kerülni. Sőt az érdekeim képviseletekor egyenesen hallgatói közellenségnek lettem kikiálltva (kiközösítve). Pedig konkrét elképzeléseim voltak, ki mertem állni kampánnyolással a hallgatók elé, elmondani nekik. Állandóan a kommunikációmat hibáztatták, illetve a irigykedtek (aggódtak) az ifjúsági szervezet sokszínűségére, fenyegetést kaptam stb. Megvédeni pedig csak azután próbálkoztak, amikor már a tanulmányaimban jelentősen megcsúsztam és szinte biztosra vehető volt, hogy már nem akarok a hallgatói önkormányzattal foglalkozni (ezért is segíthettek nekünk később Corvinus Lehetőségkör diákszervezet bejegyzésében a Budapesti Corvinus Egyetemen). Az idő most mutatta meg nekem, hogy mi lehetett az ok, ami (áttételesen, közvetetten) egy teljes árva fontos fogadalmát szegte meg a sikertelen diplomaszerzés miatt. Nem vagyok bosszúálló, de nem felejtek, megbocsátok - mert akkor ennek így kellett történnie. Egy gondolat, emlék így befolyásolhatja a jelent és a jövőt egy konkrét eseten keresztül. A baj az egészben az, hogy ennek a jövőmre is lehet kihatása függetlenül attól, hogy mit csinálok. Ennek a tudatában viszont sokkal megfontoltabbnak és óvatosabbnak kell lennem (tudatosan).

Utóírat: Eszembe jutott, hogy miért akartam az lenni. Mert meg akartam mutatni a világnak és magamnak, hogy egy társadalomnak akkor is megéri foglalkozni az árvákkal (hátrányos helyzetű fiatalokkal), mert lehet, hogy csak nagyon kevesen vannak azok (a nagy versengések ellenére pl. árva és nem árva boldogulása stb.), akik valahova eljuthatnak, de már az is megérheti - főleg, ha később hasznos lehet a társadalomnak).