filozófus gyerekként sokat hallgattam ilyen zenét is gondolkodás közben
Gyerekkoromban még nagyon sok mindent nem értettem meg, nem sokmindent nem láttam még akkor a világban, inkább csak egy szobában kuksoltam, próbáltam megfejteni az életem értelmét. Filozófiai és pszichológiai könyveket olvastam, amiket általában a felsőoktatásban használnak. Ahogy telt az idő, egyre több értékes gondolattal gazdagodtam és tanultam meg nem félni magamtól és a világ rémisztő nagyságától. Így azt is megértettem, hogy az emberi életnek nem feltétlenül a túlélés az elsődleges célja, hanem teljesen más dolog, amit a mindennapi megélésünkért való fárasztó munka miatt nem vehetünk észre. A gondolatainakat, ha nem tápláljuk, akkor az nem áll össze tudássá, amiből új dolgok születhetnek. Így már értem, hogy ahogyan azt én is gondoltam korábban, hogy élni nem kötelező, de akkor miért ne éljünk a lehetőségeinkkel (határokat betartva). Ez már nem a túlélés (öngyilkosság helyett élet) lehetősége, hanem azon túlmutató. Az életet akkor értheti meg igazán az ember, ha szinte mindenét feladva teljesen egyedül kalandozhat a (virtuális) világban, ahol fel kell támadnia, újjászületnie (nem feltétlenül szószóros értelemben). Inkább abban az értelemben, hogy felépítse magakörül azt a (virtuális) valóságot, amiben jól érzi magát és a halál csak egy lehetőség, ami az életünkből (okkal) következhet - nem szükségszerű, mert az örökélet is lehetőség (függetlenül attól, hogy létezik menny vs. pokol). A virtuális világ egy olyan lehetőséget adhat az emberiségnek, amiben lejátszhatja a jövőjét, modellezhet, hogy a nagy bajokat, háborúkat kivédje - mert az emberiség csak egyszer él, így ahogyan - de senkinek nincsen joga az emberiség felett rendelkezni, csakis kizárólag annak tagjai. Amíg egy ember él a Földön, addig vannak további lehetőségeink, különben nincs mivel foglalkozni. Az egyéni élet és a földi vs. társadalmi élet között komoly összefüggések lehetnek (pl. párhuzamos világfelfogás stb.)
Megjegyzés: az életfilozófiámban azért kellett a (határokat betartva) kiegészítést tennem, mert azt éreztem, hogy kiszámíthatatlan lehetőségekkel is kell számolnom. A matematikában meg érdekes módon - illetve döntéselméleti modellben - is létezik olyan, hogy egy-egy dolgot (lehetőséget) csak trükkösen lehet megoldani (ki kell lépni a keretből, a komfortzóna stb.). Ezt igazolja egy volt kábítószeres ismerősöm, aki droggal lépett ki a határain - azonban függőség miatt további lehetőségektől esett el (a való világban), mert annak "előnyét" nem tudta kihasználni (egyedül). Én sosem kábítóztam, mert elutasítom (a felfogásomban elvonja a figyelmemet a további lehetőségektől és nagy a kockázata, hogy önakaraton kívül veszíthetem el az életemet tőle - amiért mindig is haragudtam). Az emberi élet egy lehetőség a lehetőségben. A társadalomnak (egyháznak, politikának stb.) nagy felelőssége vs. küldetése van abban, hogy azt a lehetőséget biztosítsa az ifjúság (a jövő fiataljai, az élet ártatlan magvai számára).
