a videó kapcsolódhat a bejegyzéshez
Annyiszor kérdezték már tőlem, hogy melyik politikai pártra szavazok, szavaztam. Öszintén: magánügy. Azonban egyet biztosan tudok, hogy a választáshoz ismernem kell a lehetőségeket és a számomra kedvezőeket figyelembe venni - akár kompromisszummal nyerő-nyerő helyzetet elérve. A politika normális esetben a polgárokért van (nem feltétlenül egyezik a magánérdekkel), amit figyelembe kell venni. Támogatni viszont azt fogom, amelyik a legtöbbet tesz a céljaim, az álmaim, a bakancslistámban szereplő dolgok elérésében. Azt is fontosnak tartom, hogy a képviselőknek ugyanúgy kell dolgozniuk, mint ahogyan nekünk (amit érdemes értékelni is - a választáson csak elégséges, vagy elégtelen). Nem félek attól, hogy a képviselők olvassák a blogbejegyzéseimet, mert az a virtuális világban bárkinek elérhető. Egyet azonban be kell látni a politikának, hogy már egyszer csúnyán megégettem magamat (lásd diplomavesztés okáról írt legutóbbi bejegyzésem). Ifjúság és demokrácia-kutatóként meg saját véleményem is kialakult a politika lehetőségéről (előny, hátrány, veszély stb.), ami az átlag fiataloknak egyáltalán nincs (és nem is biztos, hogy lesz, csak nagyon hosszú idő elteltével - telítve pozícióharcokkal és mocskolódással, ahelyett, hogy megfelelően végeznék a dolgukat, akár egy "céges dolgozó")
Utóírat: a pozícióharc és ellenségeskedés a politizálásból vs. politikai szerepből adódik, így az nem feltétlenül változhat. Az ifjúsági szervezet politikai tevékenységet nem folytat, azonban azzal foglalkozhat (lásd mint a suliban).
