 |
| Fotó: T.K. - Fővárosi Törvényszék |
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc margójára ...
A cikk elején szeretném leszögezni, hogy megfelelően működő hallgatói érdekképviseletre szükség lehet. Ellenkező esetben komoly következményekkel járhat. Az esetemben sokáig nem tudtam magamat túltenni azon, hogy a diplomát nem tudtam megszerezni és ezt leginkább annak köszönhetem, hogy naivan hittem a hallgatói érdekképviseletben rejlő lehetőségekben - közben a tanulmányaim rovására (nem előnyére) ment. Csalódnom kellett (mert csak jót akartam, de kinek és minek!? - magamnak és hallgató társaimnak, hogy könnyebb legyen és a több lehetőségért) és nagyon sok időm ment el (az eltűntetett bizonyítékok) a helyi, később országos hallgatói érdekképviselet (visszaéléseinek) kutatásával. Így önmagában nem a szervezet futtatott zátonyra, hanem az idő, amit azzal töltöttem, hogy felfedezzem a szervezetben rejlő veszélyeket, kockázatokat, amiket meg is találtam a saját káromra - emiatt többéves traumám kelettkezett. Így jártam!? Az esetből a hallgatóság csak akkor nyerne, ha tudatosabban foglalkozna az érdekeivel (bár aki tanul, az szerinte többet és jobbat tesz) - de akkor lehet, hogy többen kerülnének messzebb a diplomaszerzéstől. Mindenesetre sokat tanultam az idő alatt - főleg, hogy miatta többször kaptam fenyegetést és kirekesztést stb., A munkásságomat azonban sehol nem ismerik el - talán majd a Világegyetemünkön (ha diplomát írok belőle, mert társadalmilag igen hasznos lenne), annak ellenére, hogy azóta sokminden változott. A sors, az idő azonban adott némi kárpótlást, mert igazolta megannyi kutatási eredményemet, illetve megmutatta élőben a (helyi) demokrácia veszélyét, kockázatát.. Hajrá demokrácia, hajrá hátrányos helyzetből való felemelkedés! Ha befogtam volna a számat, akkor felsőfokú végzettségem lehetne (lásd a sikeres tanulmányi időszakom, amikor a saját évfolyamom érdekeivel foglalkoztam). Még mindig aktuális a kérdés, hogy ki védi meg a hallgatót a hallgatói önkormányzattól? (Az érdekképviselet szemében, a kérdés miatt is hallgatói közellenség voltam.)
A cikk elején szeretném leszögezni, hogy megfelelően működő hallgatói érdekképviseletre szükség lehet. Ellenkező esetben komoly következményekkel járhat. Az esetemben sokáig nem tudtam magamat túltenni azon, hogy a diplomát nem tudtam megszerezni és ezt leginkább annak köszönhetem, hogy naivan hittem a hallgatói érdekképviseletben rejlő lehetőségekben - közben a tanulmányaim rovására (nem előnyére) ment. Csalódnom kellett (mert csak jót akartam, de kinek és minek!? - magamnak és hallgató társaimnak, hogy könnyebb legyen és a több lehetőségért) és nagyon sok időm ment el (az eltűntetett bizonyítékok) a helyi, később országos hallgatói érdekképviselet (visszaéléseinek) kutatásával. Így önmagában nem a szervezet futtatott zátonyra, hanem az idő, amit azzal töltöttem, hogy felfedezzem a szervezetben rejlő veszélyeket, kockázatokat, amiket meg is találtam a saját káromra - emiatt többéves traumám kelettkezett. Így jártam!? Az esetből a hallgatóság csak akkor nyerne, ha tudatosabban foglalkozna az érdekeivel (bár aki tanul, az szerinte többet és jobbat tesz) - de akkor lehet, hogy többen kerülnének messzebb a diplomaszerzéstől. Mindenesetre sokat tanultam az idő alatt - főleg, hogy miatta többször kaptam fenyegetést és kirekesztést stb., A munkásságomat azonban sehol nem ismerik el - talán majd a Világegyetemünkön (ha diplomát írok belőle, mert társadalmilag igen hasznos lenne), annak ellenére, hogy azóta sokminden változott. A sors, az idő azonban adott némi kárpótlást, mert igazolta megannyi kutatási eredményemet, illetve megmutatta élőben a (helyi) demokrácia veszélyét, kockázatát.. Hajrá demokrácia, hajrá hátrányos helyzetből való felemelkedés! Ha befogtam volna a számat, akkor felsőfokú végzettségem lehetne (lásd a sikeres tanulmányi időszakom, amikor a saját évfolyamom érdekeivel foglalkoztam). Még mindig aktuális a kérdés, hogy ki védi meg a hallgatót a hallgatói önkormányzattól? (Az érdekképviselet szemében, a kérdés miatt is hallgatói közellenség voltam.)
