 |
| Fotó: T.K. - ez is egy lehetőség, ami valakinek elérhető |
Teljes árvakén elég korán fel kellett nőnöm a világunkban, hogy megtanuljam magamnak intézni a dolgaimat, illetve jártasságot szerezni a veszélyes világunkban. Félve a magánytól, a kiszolgáltatottságtól, a becsapásoktól és sorolhatnám mimindentől kellett kitalálnom egy ifjúsági szervezetet, ami segíti a megmaradásomat, a fejlődésemet és egy - politikától, vallásoktól mentes - baráti, nemzetközi, szakmai közösség kialakítását magamköré. Az életemet nem kívántam, nem tehettem arról, hogy megszülettem és felneveltek - ezért hálás lehetek a magyaroknak, a nevelőszeimnek stb. -, de azt magamnak köszönhettem, hogy időt, energiát, pénz nem sajnálva - úgyan többször éltem meg nagyon nehéz helyzeteket -, de igyekeztem megismerni a való világunkat és az abban rejlő lehetőségeket. Ennek köszönhetően olyan vizekre is elhajóztam, ahol beigazolódott az, hogy élni nem kötelező, de akkor mihez kezdjek az életemmel gondolat. Semmi nem történik ok nélkül, ezt fontos észben tartani. A fiatalok többsége pedig azért sem érthette meg, hogy mit miért csinálok, mert nem kerültek abba az élethelyzetbe, ami azt indokolttá tette volna számukra, hogy felfogják. Amit sajnos később, az idő múlásával megértenek. A Tresó Ifjúsági Klubot magamnak szántam, hogy álmaimat azon keresztül megvalósíthassam, de be kellett látnom, hogy ez nem teljesen így működik a világban. Nagyon sok kitartás és munka és akkor még veszélyekről nem is beszéltem, amikkel mindig találkoztam az évek során. Arra azonban büszke vagyok magamra, amit elértem, azt magam akaratából értem el másik segítségével -, de egy kis senkiként.
