 |
| Fotó: gyerekkori fénykép rólam (ekkor még melehetősen gondtalanul) |
Az édesszüleim halálát követően örököltem, aminek köszönhetően már egészen fiatalon kamatozhatott a tőkém (igaz 11 éven keresztül csak félárvaságit kaptam, mert nem tudták, hogy mindkét szülőm meghalt és azt már csak félévre visszamenőleg tudták korrigálni), illetve lehetett saját lakásom Hatvanban. Ennek ellenére mégsem éreztem teljesen biztonságban magamat, mert félelmeim voltak a jövőmmel kapcsolatosan, amiről nem annyira beszéltem senkivel, így végül céltalanság, szülők elvesztése stb. miatt többször kíséreltem meg öngyilkosságot érettségi előtt. Nagyon nehéz időszak volt az számomra, felfogni, hogy magamnak kell megfogalmazni az életemet. Addig, amíg az ifjúsági klubban nem összegeztem az életfilozófiámat, az elveimet, a céljaimat. A gyerekkoromra visszaemélkezve viszont nem lehet panaszom, mert meglehetősen biztonságos és ingergazdag volt, mivel rásadásul sokan nőttünk fel együtt (5 nevelt és 2 saját gyermek). A nevelőszüleim igyekeztek a legjobbat adni és biztosítani a szabad pályaválasztásnál is, így az érettségi után számtalan szakmát (pl. pénzügyi, gyermekvédelmi, szakács, cukrász, vendéglátó menedzser, ingatlanközvetítő, titkárságvezető stb.) sikerült megszereznem.
