 |
| Fotó: rólam a Kossuth szobornál Budapesten |
Nagyon nehéz időszakomból álltam fel gyerekkoromban, amihez az ifjúsági klub sok erőt adott. A klub adott akkora önbizalmat, amivel új kapcsolatokra, barátokra, lehetőségekre és az önmegvalósításra leltem. Egy felépített élet rejlik mögötte. Az más kérdés, hogy minél jobban megismertem a világot, egyre inkább véltem abban felfedezni különféle veszélyeket. Így nem csoda, hogy folyamtosan óvatosságra vagyok intve. Azt a közösséget persze soha nem sikerült kialakítani, amire vágytam volna, ami azonosulni tudott volna azzal, ami a hosszú évek alatt kialakult. Ezért nem is várhattam el, hogy sokan megértsék, mert egy kreatív ember fejével nehéz gondolkodni. Sok minden van, amit bánok, de csak azért mert azzal mástól veszítettem el az időt, nem azért, mert nem volt értelme. A Klubon keresztül értettem meg sokmindent, jutottam el olyan helyekre, emberekhez, akikhez nélküle soha nem tudtam volna. A világkörüli utat a munkámnak köszönhettem, de ahhoz viszont kellett az a bátorság, nyitottság, lelki erő, ami szintén a Klubból jött. Nagy erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki egyhajóban más kulturájú emberekkel legyen nyílt, nemzetközi vizeken, ahol könnyen megértheti, hogy magyarként mennyire kevesen és kiszolgáltatottan vagyunk a világon.
