Amikor először mentem el külföldre luxushajóra dolgozni, akkor bennem volt, hogy mi van, ha soha többé nem jövök haza, mert valami történik. A pakliba mindig benne van, így igyekeztem minden utam előtt bulizni és elbúcsúzni a családomtól, az ismerőseimtől, bejárni Budapestet (hogy az emlékeimben frissen éljen). Ekkor mindig meghallgattam Cserháti Zsuzsa: Árva fiú dalát és megvígasztalt, hogy talán mindig lesz, aki haza fog várni, aki szeret és emélkezik rám.
