Nagyon sokszor eszembe jut - mint szervezet vezetőjeként -, hogy az egész önkéntes tevékenységem nélkül hol tarthatnék. Amikor mérges, fáradt vagyok, akkor a válasz nagyon egyszerű: sokkal előrébb. Amikor nyugodt vagyok és élvezem, amit csinálok (látom annak hasznát), akkor inkább érzem úgy, hogy nem tartanék előrébb az önkénteskedés nélkül. Az akadályok, a fáradtság feleslegesnek, értelmetlennek, haszontalannak láttathatják, amit nap mint nap csinálok. A sikerek, az új lehetőségek, a kapcsolatok, a kreatív tevékenykedés pont az ellenkezőjét adja. Sokszor azt nem értem, hogy mások mit nem értenek abban, amit csinálok.
