 |
| Fotó: T.K. - delfinnel |
Talán kevesen tudják rólam, hogy az életem során megélhettem nagyon szegénynek (nincstelennek) és nagyon gazdagnak (milliomosnak) lenni. Mind a kettőnek megvoltak az előnye és hátrányai. Azonban az utóbbiban jobb volt élni. Amikor a különbséget látom, akkor bajban is vagyok, mert jobban vágyok az olyan életre, amiben fejlődni tudok és azt csinálhatom, amit szeretek annélkül, hogy a pénzen járna csak az agyam. Szingliként nem kell igazán elköteleződnöm senki és semmi mellett (barátnő, család stb.), szabadon élhetek. Nincstelennek lenni abból a szempontból is nagyon rossz, hogy pszichésen nagyon kikészülhet az ember és jobban eljuthat az öngyilkosságig, a kilátástalanságig. Most már biztos vagyok abban, hogy indok nélkül senki nem akar megválni az életétől, azonban a lehetőségek hiánya, azok korlátozása könnyebben hozzásegítheti az embert, aminek minden esetben felelősei vannak. A szegénység relatív, azonban én főleg az anyagiakra gondoltam, mert az fejezi ki leginkább azt. Ha tisztában vagy a lehetőségeiddel, akkor attól nem feltétlenül leszel hátrányos helyzetű. Sokan azt is gondolhatják, hogy aki ismeri a lehetőségeit az nem lehet szegény, mert tudja hogyan kerülje azt el. Ok! Hol kezdődik a szegénység, mi az a jövedelmi, vagyoni kategória. Erre egyenlőre nem tudok válaszolni. Állami szinten talán létezik erre valami, amiben kételkedem. Számomra a normális élethez Magyarországon legalább nettó 250,000 forintra lenne szükségem manapság. Ebben a fizetési elvárásban azonban sokminden nincsen benne, amire vágynék.
