 |
| Fotó: önkéntes felvétele - döntés született |
Hosszú idő óta foglalkozom a klubbal és a hozzá kapcsolódó Alapítvánnyal Behán Tamással együtt. Azonban Tamás - aki a távollétemben a civil szervezet meghatalmazottja volt - jelezte, hogy hamarosan ki szeretne lépni (ezt mint jóbarátomtól kérte), mert a jövőben más dolgokra szeretne koncentrálni. Ezzel a kuratóriumot senki nem képviselte volna, illetve mindenképpen lépnünk kellett volna. Ezért döntöttem úgy, hogy otthagyom a luxusóceánjárós munkámat és megszűntetjük az Alapítványt. A hajóról való leszállást azért is választottam, hogy kellő nyomatékom legyen a tényleges elhatározásom véghezviteléhez, mivel a végelszámoló én lettem volna. A hazaérkezésem után, azonban bizonytalanná vált a megszűntetés, aminek több oka volt, így pl. ügyvéddel való beszélgetés, az álmok feladásának újragondolása stb. Szóval csapdába kerültem, mert a kikötésem valódi célja az lehetett, hogy búcsút intsek annak, amiért olyan sokáig hittem és ma is hiszek benne. Azonban most már sokkal nehezebb az álmok megvalósítása - még önkéntesként is - mint, amikor nem kellett külföldre mennem megélhetést, jó lehetőséget (utazás, pénzkeresés, ismerkedés más kultúrákkal, tapasztalatszerzés stb.) találni, amiből egyszer az álmaimat megvalósíthatom. Teljes árvaként, szinte gyermekként tűztem ki magamnak, hogy 35 éves koromig csinálom a klubot (Alapítvány) és ha az nem lesz sikeres, akkor megszűntetem. Az idén töltöm be ezt az életkort, így át kellett gondolnom sokmindent, amiért nagyon komoly áldozatokat hoztam. Sajnálkozni azért nincs okom, mert például a hajózással is olyan lehetőségre találtam - ami úgyan nem könnnyű - mégis jól szimbolizálja az életemet és megadja azokat, amik az ifjúsági szervezet célkitűzéseiben is szerepelnek.
