 |
| Képforrás: hammerworld.hu |
A reggeli Székely Fesztivál után, délután az ismerőseimmel mentünk ki a Tabánba tovább ünnepelni a munka ünnepét. Valahogy nem akartam a csoki Guinnessel kapcsolatosan kampányolni, de az ismerőseim hatására én is el kezdtem foglalkozni vele. A jó hangulatú kezdeményezés tegnap számomra csúnyán fejeződött be, mivel olyan fiatalokkal futottam össze, akikhez lányok kísértek oda kérésrre. Még a beszélgetés előtt a csajok jelezték, hogy nehéz lesz velük beszélni, mert meg van a saját attitűdjük. Gondoltam sebaj, hiszen kihívás lesz, magamat is vizsgáztatom a szituációban. Megbuktam, mert ha valaki nem ért meg, attól még nem biztos, hogy amit csinálsz, annak nincs értelme. De valahogy nem tudtam (tudtuk) sehogy átadni egy-két fiatalnak annak az értelmét amit csinálunk - holott amivel odamentünk az is konkrét volt (Csoki Guinness rekord), illetve a honlapon is számtalan konkrét lehetőséget lehet találni - amire felhívtuk a figyelmet. Én erre elmenekültem - elmentem - az adott szituációból, mert nagyon felkavart, illetve "vállalkozóként" úgy éreztem, hogy nem kell erőltetni. Néha a kitűzött cél elérése nem olyan bonyolult, de nem találsz hozzá támogatókat. Mindenhez időre van szükség. Én sem biztos, hogy ha tudtam volna beszélni Eistennel akkor egy rövid beszélgetésünk során megértettem volna, hogy mit "zagyvál". Megjegyzéskén: a csoki Guinness célja, hogy amit mi csinálunk azt üzenjük a fiataloknak is, hogy ha vannak álmaik, céljaik, akkor azokat elérhetik, ha tesznek érte. A kezdeményezésünkhez kapcsolódik a jelmondatunk, ami Walt Disney-től van. Miszerint: "Minden álmunk válóra válhat, ha van elég bátorságunk a nyomukba eredni."
