 |
| Fotó: Nem adom fel önkéntes felvétele a randizóról |
Lehet, hogy már én vagyok nagyon idős, de a korombeliek nem annyira jöttek be, vagy legalábbis nem nagyon találtam olyat. A hétvégi programom során randihajóra mentem, amire a neten figyeltem fel, mint lehetőségre, ahol tudok ismerkedni. A szervezéstől nem túl sokat vártam, azért összességében jól éreztem magamat. A hajóra várakozva összeismerkedtem a Nem Adom Fel Alapítvány egy tagjával. Szóval már az indulás is jól kezdődött, aztán folytatódott a lakat-kulcs játékkal - amiben meglehetősen sikeres voltam két kulccsal öt lakatot nyitottam és egy tombolával még pezsgőt is nyertem - olyan lánnyal, akinek egyáltalán nem jöttem be. Persze akivel elsőre betaláltam, annál meg nekem nem jött be. Persze a lány nagyon aranyos, okos, figyelmes és megértő volt. Egy szónak is száz a vége. Nem csüggedek, veszek egy csokit és majd leközelebb nyerek. A párkapcsolatnál nem szabad türelmetlennek lenni, addig kell ismerkedni a csajokkal, amig olyat nem találok, akinél nemcsak a kulcs illik a zárhoz, hanem mögöttünk az ajtót is be lehet zárni. Nagyon felháborodok, amikor olyanokat hallok, vagy olvasok, hogy valaki féltékenységből, vagy szakítás miatt bűncselekményt, öngyilkosságot követ el. Az életben a lehetőségek adottak arra, hogy megtaláljuk a párunkat és tudjunk vele élni. A randi programom végére sajnos megbetegedtem, de ez már csak ilyen. Minden jó, ha(jó) a vége.
